Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatójának remek ötlete támadt. Azt találta ki, hogy milyen faszagyerekek is volnánk, ha hagynánk a Nemzeti Színházban ünnepelni Erdély Romániához csatolásának 92. évfordulója kapcsán. Ez még azért tőle is gusztustalan, és érthetetlen húzás volt.

Az, hogy valaki meleg rendben van (ha nem henceg vele, nem vonul fel). Az, hogy finoman szólva megosztott volt a közönség a bemutató után, már neccesebb, de magyarázható, hogy modernizáció kell, stb. De hogy Erdély Romániához csatolását pont a Nemzetiben ünnepeljék, magyar aszisztálással? Na ennek még a gondolata is gyomorforgató. Ezt nem lehet megmagyarázni. Nem kell ahhoz Jobbikosnak lenni, hogy az első gondolatkötegben előkelő helyet kapjon a hazaáruló jelző. Ha egy szállodába tervezték volna, vagy bárhova, ami nem magyar nemzeti jelkép, megkockáztatom, talán még hír se lett volna belőle. De így...

Nem értem mi volt ezzel a direktor célja, merthogy nem hülye, az tuti, különben nem került volna az igazgatói székbe. Hogy országos botrány lett belőle, törvényszerű volt. Hogy a visszavonulás ellenére bele fog bukni, nagyon valószínű. Hogy ezzel együtt más komolyabb színháznál se lehet majd komoly pozícióban, szintén sanszos. De hogy mit nyert volna vele? Na erről halvány elképzelésem sincs. (Tegyük zárójelbe a nagyobb zsák kp opciót!) A megfejtés(eke)t komment(ek)ben várom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.